Netflix-sorozat készült a mexikói erotikus munka és prostitúció brutalitásáról

Óriási brutalitásról árulkodik a mexikói erotikus munkáról szóló Netflix-sorozat

Sokak szerint az escort lányok és prostituáltak saját magukat sodorják veszélybe erotikus munkájuk során, így még akkor sem találkoznak együttérzéssel, amikor visszaélések, erőszak vagy gyilkosság áldozataivá válnak.

Miközben a jóléti társadalmakban néhányan önként választják ezt az utat, Latin-Amerikában sok nő számára a szexmunka a megélhetés, vagy a családjuk eltartásának kényszerű eszköze, aminek nagy árat fizetnek.

A Netflix dokumentumfilm-sorozata, a Veszélyes háló: A Zona Divas sötét valósága, bepillantást enged a latin-amerikai szexkereskedelem brutális világába, megmutatva, hogy ezek a nők nem csupán szexuális kizsákmányolást szenvednek el:

gyakran fizikai és mentális egészségük, szabadságuk és önrendelkezésük is komoly károkat szenved.

Európához képest Mexikóban sokkal súlyosabb az erotikus munka helyzete

A Netflix négyrészes dokumentumfilm-sorozata a hírhedt Zona Divas weboldal körüli eseményeket tárja fel, miközben rámutat arra, hogy Mexikóban és Latin-Amerikában a szexmunkából élő nőket sem a törvények, sem a hatóságok nem védik.

Sőt, az erotikus munka világában gyakran több szinten zajló kizsákmányolás végül sok nő halálához vezet.

A Zona Divas weboldalt 2010 körül hozták létre Mexikóban, eredetileg azért, hogy hirdetési felületet biztosítson az escort munkát végző lányok számára.

Bár az oldal üzemeltetői azt állították, hogy a megjelenő nők csupán felnőtt modellek, és az oldal segít nekik escort munkát találni, valójában

egy szexkereskedelmi hálózat működött a háttérben.

A Zona Divas két alapítója, Soni és Tony, nőket kényszerítettek arra, hogy erejüket meghaladó módon, alacsony fizetésért dolgozzanak.

Azok, akik megpróbáltak elmenekülni, gyakran halállal néztek szembe büntetésként.

A túlélők visszaemlékezése szerint, ha az első oldalakon szerettek volna hirdetni, nemcsak több pénzt kellett fizetniük, hanem szexuálisan is ki kellett elégíteniük az ügyvezetők kegyetlen vágyait.

Amint becsukódik az ajtó, a biztonságod csak rajtad múlik.

A 2010-es évek elején a Zona Divas weboldalon olyan nők hirdették magukat, akik szegényebb dél-amerikai országokból érkeztek Mexikóba, abban a reményben, hogy a prostitúcióból származó pénzzel támogathatják családjukat.

Legtöbben Venezuelából, Kolumbiából és Argentínából érkeztek, és bár eleinte azt mondták nekik, hogy a sorsuk a saját kezükben van, hamarosan rájöttek, hogy egy rémálomba kerültek.

Már az első találkozáskor alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, amelyben kijelentették, hogy nem emberkereskedelem áldozatai, hanem csak escort menedzselésben részesülnek.

Elvették az útleveleiket, korlátozták a mozgásukat, és állandó megfigyelés alatt tartották őket. Csak sofőr kíséretében hagyhatták el azt a házat, ahol zsúfoltan, tucatjával éltek szobánként.

Az életük minden részletét kontrollálták, miközben jelentős összegeket vontak le az erotikus munkával megszerzett keresetükből.

Mindez úgy kezdődött, hogy már érkezésükkor adósságba kerültek: az utazás költségeit, az első bevásárlásokat, a ruhaváltást, az étkezést és a lakhatást is felszámolták nekik.

Ezen felül a profi fotókért és az oldalon való hirdetési lehetőségért is komoly összegeket kellett fizetniük.

Sokan hónapokig csak azért dolgoztak, hogy a kezdeti tartozásukat törlesszék, mielőtt elkezdhettek volna "megtakarítani."

Ez azonban szinte lehetetlen volt, mivel a lakhatási és hirdetési költségek továbbra is rendkívül magasak maradtak.



A nők nehezen összegyűjtött megtakarításaikat többnyire hazaküldték, és mivel sem iratokkal, sem pénzzel nem rendelkeztek, esélyük sem volt a menekülésre – gyakran az életük forgott kockán az erotikus munka miatt.

Ez különösen igaz volt, amikor a klienseik – köztük számos ügyvéd, orvos, egyetemi tanár és vállalatvezető – brutálisan bántalmazták és megerőszakolták őket.

Viszont a szexmunkát nem hagyhatták abba: ilyen esetekben is dolgozniuk kellett, amikor testük minden részében fájdalmat éreztek a verések miatt, vagy hasi görcsöktől és vérzéstől szenvedtek. Volt olyan, hogy ilyen állapotban naponta tíz klienst kellett kiszolgálniuk.

A férfiak végig tárgyként kezelték őket, és egyes ügyfeleik, akik a dokumentumfilm-sorozatban álarc mögé rejtve nyilatkoztak, úgy beszéltek róluk, mintha nem emberekről, hanem viaszbábukról lenne szó.

Luxusnak számítottak, nem mindennapi terméknek.

– nyilatkozták az escort lányokról, akiknek „igénybevételét” ezért nem engedhette meg magának bárki. A szervezet növekedésével pedig egyre több kartelltag is érdeklődött irántuk.

Akadtak férfiak, akikkel csupán eseményeken kellett megjelenniük, ahol a barátnőiként viselkedtek, míg mások órákon át bámulták meztelen testüket egy szállodaszobában.

Egy dolog azonban állandó volt: „amikor bezáródott a hotelszoba ajtaja, a nők voltak felelősek a saját biztonságukért.”

Elmondásuk szerint biztonságban akkor érezték magukat, amikor együtt voltak a házban, ahol mély barátságok szövődtek.

Ennek köszönhetően sok prostituált, minden körülmény ellenére, elegendő bátorságot merítettek ahhoz, hogy megpróbáljanak megszökni.

A brutális gyilkosságok felkeltették a figyelmet a mexikói erotikus munkára és prostitúcióra

Ahogy a szervezet növekedett, a Zona Divas escortjai közül legalább öt nőt gyilkoltak meg néhány év alatt olyan mértékű brutalitással, ami miatt a világ szeme Mexikóra irányult.

Az áldozatok mindegyike külföldi volt, akik a jobb élet reményében vállalták a szexmunkát.

Volt, aki azért dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön a szívbeteg édesanyja gyógyszeres kezelésére, míg mások a gyermekeik számára akartak biztonságosabb jövőt teremteni.

Végül mindannyian az erőszak és kizsákmányolás áldozataivá váltak

Wendy Cortes például a gazdasági helyzet miatt menekült Venezuelából Mexikóba, mivel otthon már az alapélelmiszerekre sem volt pénzük.

A Zona Divasnál végzett erotikus munkájának köszönhetően a családja talpra állt, de miután többször is megpróbált távozni a prostitúció világából, végül egy szállodai szobában végeztek vele a futtatói.

Társát, a kezdetben erotikus modellkarrierről álmodó Genesis Gibsont is meggyilkolták. Akárcsak Karen Grodzinskit, aki táncos munkával kezdte pályafutását, majd egy felnőttklubban folytatta, és csak ezt követően csatlakozott a Zona Divashoz.

Andreina szintén a hálózat áldozata lett: miután megpróbált saját escort ügynökséget alapítani, egy férfi megtámadta és megfenyegette, végül az autójában lelőtte őt.

Kenni Finol, az ötödik áldozat, aki összegyűjtötte és elrejtette a bizonyítékokat, amelyek végül a modellek felszabadításához vezettek, Venezuelából érkezett, és egy bérgyilkos végzett vele.

Ezt megelőzően azonban gyilkosa brutálisan bántalmazta: trágár szavakat vésett a bőrébe, levágta a haját, és több órán át kínozta.

Az ő telefonján található hangfelvételek és videók jelentősen hozzájárultak az oknyomozó riporterek és a hatóságok munkájához.

Az ország, ahol a hatóságok összejátszanak a bűnözőkkel

2018-ban, a gyilkosságok után a Zona Divas weboldalt véglegesen bezárták, és a hálózat működtetőit emberkereskedelem vádjával állították bíróság elé.

A hatóságok elindították a nyomozást, amely során kiderült, hogy a prostitúciós hálózat sokkal nagyobb méretű volt, mint azt korábban gondolták.



A hálózat vezetője, Ignacio Antonio Santoyo Cervantes (Soni) tagadta bűnösségét, de a nők vallomásai és bizonyítékai alapján egyértelművé vált, hogy ő irányította az egész rendszert.

A Netflix dokumentumfilm-sorozata a nők tragikus történetein keresztül rámutat arra, hogy a szexkereskedelem egy globális probléma, amely szorosan összefonódik az emberi jogok megsértésével, a kizsákmányolással és az erőszakkal, és amely milliók életét teszi tönkre. Ez a jelenség elleni harc nehéz és összetett feladat.

Különösen a latin-amerikai országokban, ahol a hatóságok gyakran együttműködnek a bűnszervezetekkel, így nehéz véget vetni a prostitúciónak.

A korrupció és a bűnüldözés hiányosságai miatt a Zona Divas ügyében az igazságszolgáltatás csak részben és meglehetősen késlekedve valósult meg.

Noha a weboldalt 2018-ban bezárták, a felelősök és a hálózat működtetői sokáig szabadlábon maradtak.

Ignacio Antonio Santoyo Cervantest, más néven Sonit végül csak pénzmosás és szervezett bűnözés vádjával ítélték el, a szexkereskedelemmel és a gyilkosságokkal kapcsolatos vádakat nem tudták bizonyítani.

Rajta kívül a gyilkosságok közvetlen elkövetői közül több személyt sem vontak felelősségre azóta.

Forrás: WMN.